| Lttatok mr szomor kutyaszemeket? Gazdjt vr, elhagyott kutyt?  Dorree mr igen... Ezt a verset s kpet Dorree hozta:  
 Kibdi Ervin: Emlk
 Pr vvel a nagy hbor utn
 Vettem egy kutyt a sintrtelepen.
 Mikor a ketrecbl kiengedtk
 Csak futott krbe-krbe, sebesen,
 Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
 Majd lelt s vlteni kezdett vadul.
 vlttt fjdalmat s szabadsgot.
 Harapst, bocsnatot, haragot
 S ktsgbeesve vlttte hozz
 a rcs mgtt bent maradt rabok.
 vltttk a knt, a bzt, a rcsot,
 a hallflelmet, hogy iszony
 a drt, ami a brkbe vgott
 s az letket, mi oly szomor.
 Az odavetett dgletes kemny hst,
 az ihatatlanul bds vizet,
 a bordatr, szmtalan sok rgst
 s az embertelen emberkezeket.
 Csupa szomor s ismers dolgot
 panaszolt az vlts dallama,
 mintha egy trtnelemknyvbl szlott
 volna mltunk megidzett szava.
 
 Aztn lassacskn nma, sket csnd lett,
 Lecsillapult a rmes hangzavar.
 Majd lbamhoz simult, mintegy jelezve,
 hogy tlem meneklni nem akar.
 s elindult velem a szrke srban
 a vrosszli flig-utakon
 egy darab sprga volt csak a nyakban
 s mindkettnkben nagy-nagy nyugalom
 s mg sokig n voltam neki minden
 boldog volt, okos vidm, szaba
 - gondolatom kutatta szemeimben;
 s n hordtam neki a nagy csontokat.
 De elparancsolt mellle az let,
 hogy hov tnt el, nem maradt tan
 s biztos tudom, hogy  mr azta
 csak kutyapor s csak kutyahamu.
 
 , lttl mr szemeket a rcs mgtt?
 Jrtl mr kint a sintrtelepen?
 A remnytelensg, a ktsg kztt
 Gondolkoztl mr nha ezeken?!
 
 Most st a nap s gy ragyog az let,
 a jv kp csak csupa remny.
 A szomorsgra itt semmi szksg
 s boldog az, kinek szve kemny.
 De ne mosolyogj, ne nevess ki rte,
 Hogy megint llatokrl szl dalom,
 klnben, az sem bntana, ha gnyolsz,
 n ezrt mg a gnyt is vllalom.
 Tudom, hogy sok ms baj is van e korban;
 hsg, betegsg, nyomor, hbor,
 A boldog gyermek kevs a vilgon
 S mg mindig nagyon sok a szomor.
 Ht munklkodj az emberek jltn
 s sorsuk majd biztosan flderl.
 De ne menj el a h llatok mellett,
 ne hagyd el ket rzketlenl.
 Bizony, ha nem tudod megrteni
 Egy kbor kutya hald nygst,
 h, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnd
 enyhteni az ember szenvedst.
 |