"Az állatvédelem" rejtelmes, sokféleséget magában rejtő kifejezés. Mi ez? Miért kell? Hogyan működik? Kik csinálják? Kiknek kéne csinálni? Mik a céljai? Mit eredményez?

1.

Az állatvédelem funkcionális jelentőségének ismertetéséhez nélkülözhetetlen az, hogy megismerjük azt a nagyon érdekes folyamatot, ahogyan a régmúlt (ős) embere az állatokkal kapcsolatot létesített, használni kezdte őket.

Az állatok háziasítását alapvetően az első háziasított állat, a kutya folyamatában mutatom be, de minden háziasított állat valamilyen haszonszerzés, az emberi élet megkönnyítése érdekében lett megháziasítva akkoron.

Mikortól mondhatjuk, hogy az emberi faj kiemelkedett az állatvilágból?

Minden valószínűség szerint akkortól nevezhetjük az embert "felsőbbrendű" - domináns - lénynek a földkerekségen, amikor közösségi szellemben szervezetten eszközök használatával kezdte tengetni életét a túlélésért, kommunikációs jelbeszédet kezdett használni, tudatosan-összetetten kezdett el gondolkodni.

Az állatvilágból kiemelkedett embernek sok időbe tellett, míg rájött arra, hogy némely állatfajnak a vadászathoz, a munkához jobb a testfelépítése. A nomád embernek megélhetése kapcsán vált szüksége arra, hogy uralma alá vonjon állatfajokat.

Az állatok domesztikációja (háziasítása)

A kutyák domesztikációja nem egyik napról a másikra történt, hanem hosszadalmas, több ágon egyszerre lejátszódó folyamat eredményeként alakult ki.

A kutya-ember kapcsolat a legelső és legrégibb ehhez fogható kapcsolat (élet-, barátság és munkakapcsolat).

A házi kutya származását régóta szeretnék megfejteni, már több száz éve kutatják. A tudomány ennek ellenére nem tud megfelelő, konkrétumokkal alátámasztott választ adni a kérdésre. Sok rejtélyes kérdés van: a házi kutya hol? mikor? miből keletkezett? A válaszok eltérőek. Egyesek azt vallják, hogy az őskutya a medvéből és a sakálból származik, ebből alakult ki a házi kutya. Mások szerint a már régen kihalt őskutya (vadkutya) leszármazottjai a házi kutyák, amelynek nyomait még nem tárták fel (mert még nem leltek rá). A legvalószínűbb a farkasból való származás elmélete. Egy a lényeg, hogy egy valamikori folyamatban kialakult a HÁZIKUTYA.

De hogyan és mikor történhetett ez?

Az egész folyamat kb. i. e. 10-12000 körül kezdődhetett. Többek azt vallják, hogy az őskutya maga lett az ember alattvalója, de minden bizonnyal a falkákban élő kutyákat (vadkutyákat) a gyűjtögető, vadászó, halászó ősközösségekben tengő kezdeti civilizálatlan ember tette alattvalójává, társává és barátjává. Ennek több oka is lehetett. Az ember zsákmányszerzésében a kutya is "érdekelt" volt valamilyen formában. Az ember hamar beláthatta, hogy a kutya előnyösebb adottságokkal van megáldva a zsákmány elejtéséhez. Gyorsabb, technikásabb a négy lábon való mozgásával, és kitartóbb, így sikeresebb a vadászatban. A kutya adottságait elkezdte kihasználni az akkori ember (szaglását, hallását, látását).

A legrégebbi leletek az i. e. 12000 körüli évekből származnak, amelyek bebizonyítják azt, hogy a félig megszelídített nem vadkutyák (farkasok), hanem az emberrel együtt élő, az embereket szolgáló kutyák az emberrel való együttműködése kölcsönös. A félig megháziasodott kutya falkavezére már nem a legerősebb, legvadabb kutya lett, hanem az ember. Erre a csontmaradványok utalnak, amelyeket a tízezer évvel ezelőtti települések helyén tártak fel. Utalnak még a négy-nyolcezer évvel ezelőtti egyiptomi, mezopotámiai és egyéb ősi kultúrák művészi ábrázolásaira, amelyek mutatják a kutya és az ember harmóniáját A kőkorszaki barlanglakó ősember szikla- és barlangrajzain, festményein is ott találhatjuk a kutyát...

Az ember akkoriban még teljesen nomád életet élt. Gyűjtögetett, vadászott, halászott, így szerezte meg a szükséges táplálékot. A kutya fokozatosan bekapcsolódott az ember vadászataiba. Az ember a falkavezér, a rendszertan piramisának legtetején. Segédeszközöket, kődarabokat, kezdetleges fegyvereket készített és használt.

A nomád életforma velejárója az állandó vándorlás jobb helyekre. A kutya is ment a jobb vadászmezőkre a "gazdikkal", így az új helyeken az ottani kutyákkal találkozva kereszteződtek, létrejött a folyamatos genetikai változás, keveredés. Idővel változó küllemű kutyák keletkeztek, ami nem szabályozottan, hanem véletlenszerűen következett be (nem történt szelektálás).

A kutya kezdeti kapcsolata az emberrel a vadászatokon bontakozott ki. Idővel azonban az ember rájött arra, hogy sokkal többet kaphat a jó négylábúaktól. Jobb érzékszerveiknek köszönhetően biztonsági funkciót is betöltöttek. Jelezték a vadállatok érkezését (el is riasztották azokat), az idegeneket.

Egyre több dologban vette hasznát a kutyának az ember. Igényeinek megfelelően elkezdte szelektálni az ember a kutyákat a céloknak és igényeknek megfelelően. Az első háziasított állat a kutya volt. A földművelés és állattenyésztés megkezdésével, a vad szarvasok befogásával a vadászat mellett a kutyák megkezdték terelőmunkájukat is, kialakultak a juhászkutyák. Más területen is működni kezdtek. Az ember kényelme érdekében rakományok cipelésére, vontatásra is használták a kutyát. Az új kőkorszakban, az új ősi földművesség kialakulásakor nagy változást jelentett a növények tudatos termesztése, a kecske, marha, juh háziasítása. Ettől kezdve a kutyáknak megbecsült feladatkör jutott. Meg kellett védeni a földet a kártevőktől, apró állatoktól (egér, rágcsálók), a legelőkön legelő állatokat még inkább védeni kellett a vad ragadozóktól. A vadászat akkorra már nem a megélhetés egyetlen formája, de a kutya oda is szakosodott, és kialakultak a vadászatban segítő kutyák. Minden kutyának munkája volt a földben, a legelőn, a házban és a ház körül.

A kialakuló terményfelesleg miatt kialakultak a kereskedelmi kultúrák. - kultúrákban részük volt a kutyáknak is. Nagy kincset megért a cserekereskedelemben egy-egy különböző feladatot ellátó kutya. Ebben az időben kezdett kialakulni a szelektív, szakosodott tenyésztés.

Nagy szerepük volt a kutyák fajtaválasztékában a hódító harcoknak. A hódító katonák otthonukból vitték magukkal a kutyájukat, s az ottani egyedekkel keveredtek.

I. e. 2000 körül már voltak ölebek, juhász-, vadász-, őrkutyák.

A középkori vadászati szenvedélyek fokozták a vadászkutyák kialakulását. A nemesek versengtek, hogy kinek lesz sikeresebb hozama, kinek jobb a kutyája. A fegyverek fejlődésével nőtt az igény a speciális kutyák fejlődésére is. Kialakultak a vadat felkutató, kihajtó és a gazdához levivő ebek is.

A továbbiakban már a háziasított kutyák fajtákra való kitenyésztése indult meg az egész világon. Ezt már mindenki el tudja képzelni. Az ember hasznot húz folyamatosan a kutyákból is. Ki ölebet tenyésztett, ki a vérre éhes emberek igényei végett viadalkutyákat, ki meg az egyéb igényeknek megfelelőt...

Mára a XXI. században is alakítja az ember a kutyákat, de már többnyire esztétikai célokkal vezérelve szelektál. A képességek alapján történő szelektálás rendőrségi, bűnüldöző, nyomozó, keresőkutyák kialakításánál figyelhető meg. A képességek alapján történő szelektálásnál nem a fajtatisztaság kialakítása a cél, hanem az, hogy egy bizonyos munkát (pl. hullakeresés, kábítószer-kutatás...) megfelelően el tudjon az eb végezni. Az esetek többségében a kitűnő munkakutyák keverékek.  

2.

Az állatvédő "amíg él, mozog"...

A tömeges (informálatlan) lakosság szemében az állatvédő egyfajta gazdag, sznobellenes vízió, aki cselekményeivel az állatok elleni "barbár" cselekményeket akarja csökkenteni. Azonban aki az állatvédelmi törekvéseket részletesebben megvizsgálja, ismereteket szerezhet az állatvédelmi célokat fontosnak tartó és magát állatvédőnek mondó rétegződésről.

Ki is az állatvédő?

Magyarország nem egészen tízmilliós lakosságára kb. 75-80 állatvédelmi nonprofit szerveződés jut. A kuratóriumok és tagságok száma 4-200 fő közötti. Az aktív, szervezett állatvédelmi tevékenységet fontosnak tartó, és a problémák ellen tenni is képes lakossági állatvédelmi bázis ennek függvényében kb. 10.000 fő lehet.

De mégis, kik az aktív állatvédők?

Az állatvédelmi szervezetekben nemcsak milliomos, és tőkeerős személyek tevékenykednek, bárkinek helye lehet, és van is. Öregek, fiatalok, szegények és jobbmódúak, mind-mind lehetőséggel bírnak arra, hogy környezetüket állatbarátabbá, azaz környezettudatosabbá formálják.

A fenti számítás értelmében minden ezer lakosra jut egy fő, aki aktív állatvédelmi tevékenységet végez. Ez a szám igen kicsi, hiszen ha csak arra gondolok, hogy:

- évente milliós számban fognak be, és pusztítanak el gyepmesterek felelőtlenül szabadjára engedett "exkedvenceket";
- az eb- és macskatenyésztéssel foglalkozó szervezetek százezres számban tartanak nyilván tagokat, akik haszonszerű szaporítást végeznek (az igényeket figyelmen kívül hagyva);
- a vágóállatok szállítása, tartása és feldolgozása kapcsán az állatok tiszteletét figyelmen kívül hagyva csak a minimális költségek és a magas profit a cél (évente a vágott állatok száma több tízmillió...);

Tágabb értelemben mi az, hogy "állatvédő"?

Az állatvédelem nem ördöngősség, nem valamiféle csoda. Az állatvédelem egyfajta környezettudatos viselkedés, a más élőlényre átruházott felelősség vállalása...

- Passzív állatvédő: saját életterében figyel a felelős állattartásra;

(aki állataival rendesen bánik, ide sorolhatja magát)

- Aktív állatvédő: saját háza táján túl tekint, környezetében segíti az állatvédelmet (prevencióval - megelőzéssel, aktív állatvédelemmel - kóbor állatkezeléssel, oktatással, információs munkával, megelőzéssel...)

(nem nehéz aktív állatvédővé válni!)

Mi a célja az állatvédelemnek?

A környezettudatos viselkedés elérése. Pl.:
- ha a vágóállatok az élet tiszteletét alapjául véve kerülnek tartásra, vágásra, azaz a leghumánusabb módszereket alkalmazzák, akkor egészen más színezetet kaphatna az emberi "főragadozó" tevékenysége;
- ha a kedvenckénti tartásra termelő szaporító szervezetek és tagjai felmérnék a keresleti és kínálati igényeket, és hosszú távon ennek függvényében cselekednének, akkor elkerülhető lenne a gyepmesteri telepek gyalázatos "feldolgozó" munkája;
- a gyepmesteri telepek gyilkoló tevékenysége humánus menhely-alternatívákon keresztül állatiélet-baráttá alakulhatna;
- a sznob igények (szőrmekabátok, állatok testrészeiből előállított élénkítő szerek, díszek stb.) tudatos információk által csökkennek...

Az állatvédelem mint komplex életforma bárki életébe beépíthető!
Az állatokkal való tudatos bánásmód mindenkinek kötelessége, hiszen:

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél..." (Antoine de Saint-Exupéry)

,Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik." (Mahatma Gandhi)

Hogy az állatvédelmi tevékenység még inkább kiteljesedjen, szükséges, hogy még több ember érezze magára és helyi közösségére (családjára) nézve is fontosnak a környezettudatos viselkedést. Igaz, hogy munkánknak köszönhetően egyre többen leszünk, akik figyelünk a másikra, de csak remélni tudom, hogy egyszer eljön az a világ is, amikor minden élőlény csak a legminimálisabb szenvedéssel élheti le életét...

 "Aki az állatokat szereti, az rossz ember nem lehet..."

Világunkat Mi magunk alakítjuk, mindenki azzá válik, amit tesz.

Bárki lehet Állatvédő, Te is!

Seres Zoltán

Forrás: Állatbarát Webkuckó